A préselt érmék gyűjtése lehet egyéni vagy csoportos hobbi is. Olyan cserét, üzletet akarsz kötni, ahol mindkét fél elégedett? Pár szabályt érdemes betartani!
Tartalom:
Miért írok erről?
A gyűjteményem egy látható része más gyűjtöktől származik. Ezek csere, vagy adás-vétel útján kerültek hozzám.
A préselt érmék gyűjtése nem feltétlenül magányos hobbi. A gyűjteményünk bővítésében sokat segíthetnek a gyűjtőtársak, legyen szó cseréről, adásvételről vagy egymás segítéséről.
Ahhoz azonban, hogy ezek az együttműködések mindkét fél számára jó élményt jelentsenek, érdemes néhány alapelvet betartani.
Az évek során sok gyűjtővel cseréltem, vásároltam és egyeztettem. Ezekből a tapasztalatokból állítottam össze az alábbi listát arról, hogy szerintem mitől korrekt és gördülékeny egy üzletkötés.
Ezek nem kötelező szabályok, hanem olyan alapelvek, amelyek betartásával sok félreértés és felesleges konfliktus elkerülhető.
A legfontosabb elv egyszerű: úgy kommunikálj és úgy köss üzletet, ahogyan te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Együtt sokkal tovább jutunk mindannyian, mint külön-külön.
A legfőbb szabály
Úgy köss üzletet, úgy kommunikálj, ahogy visszafelé is elvárnád. Ha így teszel, jó eséllyel elégedett leszel.
Az alábbiakban azokat az alapelveket gyűjtöttem össze, amelyeket elvárok a cseretársaimtól, és amelyeket tőlem is elvárhatják a velem üzletet kötők.
Minden megkeresésre jár válasz
Ha valaki ír nekem, válaszolok. Ha valamit kérdeznek, arra válaszolok.
Mindenki meggondolhatja magát
Ekkor erről illik tájékoztatni a másik felet, hogy „bocsi, mégsem szeretném azt, amiről eddig beszéltünk, vagy ami miatt kapcsolatba kerültünk”. Nem illik eltűnni.
Az eladó hozza a szabályokat
Ha az eladó csak postáz, vagy éppen nem postáz, el kell fogadni. Sok ok lehet egy-egy „szabály” mögött. Ha szükséged van egy érmére, el kell fogadnod a szabályokat. Persze ha cseréről van szó, és mindkét fél jól jár (a vételár visszakapása nem ez a kategória), akkor érdemes mindkét félnek rugalmasnak lennie.
Valaki árul is érmét, valaki csak cserél. El kell ezt is fogadni. A gyűjtői utam elején nagyon sokáig olyan helyekre is elmentem, ahol már jártam, mert volt egy gyűjtőtársam, akinél volt kb. 40 érme, amit szerettem volna. És megbeszéltük, hogy csak cserél, és küldött listát, honnan kér érmét.
Érdeklődés vagy megállapodás?
Attól, hogy valaki érdeklődik egy érme iránt, még nem feltétlenül kell félretenni neki. Ha viszont már mindenben megállapodtunk, akkor tartani kell magunkat a megbeszéltekhez. Ha közben változik a helyzet, szóljunk időben.
Úgy csomagolunk, hogy ne legyen „préda” a csomagból
Sajnos vannak, akik nem gondolnak arra, hogy a postásnak vagy futárnak megtetszhet a csörgő küldemény. Mit tegyünk, hogy ez kisebb eséllyel forduljon elő? Itt írtam erről: Hogyan adj át préselt emlékérméket csere, eladás esetén?
Akinek érdeke fűződik hozzá, annak kell többet tennie
Ha veszek valamit, akkor úgy gondolom, hogy nekem kell vagy az eladóhoz, vagy az eladónak megfelelő helyre mennem.
Ám ez visszafelé is igaz.
Nem fogok elvinni a város másik felére 2-3 darab érmét azért, hogy megkapjam az árát, amit anno a gépbe dobtam.
Kölcsönös haszon (ami a csere kb.) esetén rugalmasnak kell lenni, és lehet közeledni a „félúton” találkozáshoz.
Visszajelzés
Jelzek, ha átvettem egy postán vagy csomagautomatán keresztül küldött csomagot, hiszen magánszemélyek között azért ez egy megnyugtató lezárás mindkét félnek.
Visszajáró
Vásárlás esetén ha nincs pontos összeg nálam, jelzem előre. Mindig érdemes erre rákérdezni, mert kellemetlen egymással szemben állni, ha a helyszínen derül ki ez a hiányosság.
A jó barátság alapja a pontos elszámolás
A 405 Ft-os érméket 400 Ft-tal számolom oda-vissza, hiszen senkinek nem lesz több vagy kevesebb 5 Ft ide-oda tologatásából. Viszont pl. 4700 Ft-os vételárnál, 5000 Ft-tal való fizetéskor vissza kell(ene) adni 300 Ft-ot. Nem azért, mert nem fér bele. Hanem azért, mert a jó barátság alapja a pontos elszámolás.
Az eladó mond árat
Amikor valaki el akar adni érmét, gyakori trükk, hogy megkérdezi a vevőt, hogy mennyit adna érte. Ez egy beugratós kérdés, hiszen az eladó belőné vele azt, hogy a vevő mennyire motivált, milyen anyagi lehetősége van.
Szerintem az a korrekt, ha az eladó mond árat, hiszen ő akarja eladni.
Ha ilyenkor mond egy extrém árat, és mondod, hogy ez sok, jön a következő trükk: neked mennyit érne meg? És ugyanott vagy, ahonnan indultál. Ennek se dőlj be! Volt olyan, ahol nem kellett annyira az érme, és kb. ezt válaszoltam egy 5000 Ft-os darabárra (ami szinte soha nem lehet reális): „Figyelj, te ennyire tartod, én nem szeretnék ez alá menni, nem akarom, hogy elégedetlen legyél, amiért ezt lealkudom, annyira nem kell nekem. Sok sikert a vevőd megtalálásához.” Sakk-matt, jött a magyarázkodás csak, és üzlet persze nem lett, mert aki ennyiről indít, annak az „alja” is irreális általában.
Időpontot csak pontosan!
A „16 óra körül” csak addig elfogadható, amíg azt nem mondjuk, hogy melyik napra vonatkozik a megbeszélés, és majd aznap pontosítunk. De végső egyeztetésnél soha nem fogadom ezt el. Legyen fixen 15:55, vagy 16:00, vagy 16:15. De ne 16 óra körül, ne szórakozzunk egymás idejével.
Az érkezés is legyen pontos!
Egy kivétel ehhez a ponthoz:
Ha itthon vagyok, és hozzám jön valaki, akkor simán működik a „16 óra körül”. Ha megérkezik, jelez, kimegyek. De ebben az esetben sem 18 órát jelent ez. 🙂
Késés
Ne úgy jelezz, mint a MÁV. Amikor itt kellene lennie a vonatnak, bemondja, hogy 15 percet késik. Nyilván 5-10 perccel korábban is pontosan tudták a diszpécserek, hogy nem fog ideérni időben. Ha azt látod, hogy késni fogsz, ahogy látod, azonnal jelezz!
Szólok ha közbejön valami
Ha nem tudsz eljönni a megbeszélt időben, ahogy ezt látod, azonnal jelezd a másik félnek. Lehetőleg telefonon, mert akkor biztosan tudod, hogy értesült a másik fél erről.
Találj ide! Én is megtalálom a címet.
Egyik oldalról (ha én megyek) nem szeretem, ha elkezdik elmagyarázni, hogy egy cím hol van. Egyrészt azért, mert megtalálom, másrészt a környékét mindenki máshogy látja, mint egy kívülálló. Hiába mondja nekem valaki, hogy pl. az iskola mellett jobbra, mert az iskolát sem fogom tudni hol van. És akkor arról nem is beszélek, hogy legalább 4 oldala van az iskolának, és még azt sem tisztáztuk, hogy szemben állok-e vele, amikor a jobbrát keresem.
Másik oldalról (ha hozzám jönnek) azért nem szeretem magyarázni, hol találkozunk, mert 1) a térkép pontosan a címre hoz, tömegközlekedés esetén az útvonaltervező is tökéletes eredményt ad. 2) Hiába mondom, hogy az iskola mögötti parkon át a 2. ház, ha nem mondom, hogy az iskola melyik oldala…
Mindkét esetben igaz, hogy a megtaláláshoz szükséges infót azért át kell adni. Pl.: házszámon belül a földszinti üzletben, vagy éppen két út találkozásánál lévő háznál, ha a másik utcából nyílik az ajtó (bár akkor azt nem értem, miért nem annak a számát adják meg).
Új partnernél plusz kép kérése
Olyantól vennél érméket, akivel még nem kötöttél üzletet? Kérj 1-2 érméjéről plusz képet, hogy meggyőződhess arról, hogy valóban nála vannak-e a képek. Persze ez még nem garancia arra, hogy nem vernek át, de egy szűrőnek mindenképpen jó.
Nincs időnyomás, de van határidő.
Az nem lenne korrekt, hogy „most azonnal” kell megejteni egy cserét, de az már életszerű, hogy mindennek adunk egy határidőt. A partner kilététől, helyzetétől függően 1 hét és több hónap között bármilyen végső határidőben meg lehet állapodni. Ennek oka, hogy ne a végtelenségig kelljen kerülgetni egy érmét, amelyért adott esetben nem is motivált partner jelentkezett.
De azért sietek.
Ha veszek valamit, akkor vagy utalok 1-2 napon belül, vagy 1-2 héten belül elmegyek érte. Ha nincs pénzed az érmére, ne foglald arra hivatkozva, hogy majd fizetsz. 1x ezt el lehet játszani, de a következő alkalommal az ilyenek kapják a pár napos határidőt a tranzakció lezárására. Magaddal szúrsz ki, ha megbízhatatlan vagy!
Keep in touch, nem tűnünk el!
Ha elkezdünk egy „tárgyalást”, ne tűnj el. Ha eltűnsz, ne csodálkozz, ha végül mással kötök üzletet. Van aki türelmesen vár akár heteket is. Szerintem ezek a pici értékű érmék nem érnek annyit, hogy hetekig levelezzünk róla. Tudunk cserélni, adni-venni, vagy sem? Van ami érdekel? Igen vagy nem? Ha igen, mikor találkozzunk, hogyan postázzuk? Hová utaljak? És fel is adod/adom, és készen vagyunk. Ennyi, nem hónapokig tartó dolog, nem házat építünk.
Félrerakni csak korábbi, problémamentes partnernek
Nem szoktam félrerakni érméket „elsőre”, csak olyannak, akivel már cseréltem korábban, és minden rendben zajlott (gyakori partner esetén akár hónapokkal későbbre is elrakom). Ennek oka az, hogy sokan csak hobbifoglalók, és vagy nem is akarnak cserélni, vagy elsodorja őket az élet. Én meg nem akarok a balek lenni, aki vár valakire.
Írás vs. telefon
Nem telefonálunk feleslegesen, indok nélkül. Lett volna olyan cserém, ami azért hiúsult meg, mert telefonszámot kértek chatben 1 db érme miatt, amiért eljöttek volna. Megírtam, hogy itt (chaten) tudunk időpontot egyeztetni (a fő gond a stílus volt, ahogy hozzáállt – ilyen emberrel nem szívesen beszélgetek). Ha látod mikor jönnél, írsz, megbeszéljük. Ezen megsértődtek. Egy időpontot egyeztetni nem olyan dolog, ami pár sorban, írásban nem lehet megejteni.
És jártam már úgy is, hogy vasárnap este hívogatott valaki, akinek korábban hasonló esetben megadtam a számomat.
Az alapelv egyszerű:
A kommunikáció módját egyeztessük, és tartsuk tiszteletben egymás idejét.
Nem tiltunk
Attól, hogy most nem sikerül megállapodnunk, még a jövőben lehet közös üzletünk. Nem szükséges személyes sértésként kezelni azt, ha valamiben nem értünk egyet.
Nem kell mindenkivel üzletet kötni
Ha a kommunikáció során azt érzed, hogy nem egy nyelvet beszélsz a másik féllel, nyugodtan mondd azt, hogy ez nem fog működni, és nem szeretnél cserélni. Hidd el, mindenkinek jobb ez, mint hetekig kergetni egymást.
Korrektség
A korrektség nem azt jelenti, hogy minden kérésbe bele kell mennünk, vagy mindenáron kompromisszumot kell kötnünk. Jogunk van nemet mondani, ragaszkodni a saját feltételeinkhez, és visszautasítani egy ajánlatot. A lényeg az, hogy ezt egyértelműen és tisztességesen tegyük.
Az, hogy csak az egyik oldal kapja meg azt, amit kér, az nem opció, ha korrekt üzletet akarunk kötni. Pl.: én adjak oda érmét pénzért, de te csak cserével adod oda a saját érmédet.
De volt olyan esetem is, ahol Veszprémbe (a város megváltoztatva) invitált valaki, hogy vigyek el neki érméket Budapestről. És nyomasztott vele, hogy mikor jönnék. Amikor elmondtam, hogy nem fogok menni, kiderült, hogy amúgy 1-2 héten belül jön Budapestre. Ő volt az, aki még taxiköltséget is ki akart velem fizettetni, mert ő gyalog nem tudott felvenni egy várhoz érmét tekerni. És ő volt az is, aki azt mondta, hogy ő soha nem hoz senkinek plusz érmét, de én mindig kettőt hozzak neki. Hát persze… És ő volt az is, aki… inkább nem írom le, mert egyértelműen azonosíthatóvá válik az illető.
Az, hogy kinek mennyi útiköltséggel jár egy-egy érme, soha nem szokás a másikon számonkérni. Illetve egy eset kivétel: ha valaki kérésére megyek érmét tekerni.
Nem követelőzünk, kérünk számon
Ez hobbi. Ha keddre ígérek valamit, ne türelmetlenkedj hétfőn! A számonkérés csak akkor jogos, ha egy ígért dolog nem lett betartva.
Fordítva viszont: ha te keddre ígérsz valamit (saját magadtól, és nem én kérem a keddet), ne sértődj meg szerdán, ha rákérdezek (követem az ígéreteket), hogy mi van az ígérettel. Ez nem sürgetés, hanem az általad ígért dolog, általad vállalt határidő követése. Írd fel egy lapra, vagy állíts be egy emlékeztetőt, hogy ígértél valamit. Ha nem tudod tartani, jelezz előtte, hogy még időt kérsz.
1:1 csere vs. értékegyeztetés
Van aki 1 érmét 1 érmére cserél, van aki értéket egyeztet. Gondolok itt arra, hogy 200 Ft-os érméből 2-t kér 1 db 400-as érméért. Megbeszélés kérdése.
Azt gondolom, hogy az értékegyeztetéses csere közelebb áll a korrekt üzlethez, mint az 1:1 csere, de tényleg a két félen múlik, hogyan járnak el.
Előzetes plusz idő az utólagos csalódás helyett
A részletek egyeztetésére nem szabad az időt sajnálni. Az üzlet minden paramétere legyen előre, pontosan megbeszélve. A „hozd el, megegyezünk” típusú hozzáállás nem elfogadható.
Beszerzési ár vs. haszon
Ha gondolod, keress a 400 Ft/db összegért vett érmén. Hiszen ha kapok olyan helyről érmét, ahová el kellene mennem, de te hozol onnan, az szuper nekem. De ne pofátlan módon. 450-500 Ft/db árnál ne kérj többet.
Akik pedig rendszeresen cserélnek egymással, ott a névértéken, 400 Ft/db áron való átadás jellemző. Hiszen egyszer én hozok valakinek érmét, máskor meg ő hoz nekem.
Idegeneknek hogy hozol-e plusz érmét vagy szettet, rajtad áll. Van aki szívesen hoz, mások pedig soha nem hoznak másnak. Én szívesen hozok, nem lesz nekem semmivel sem kevesebb, ha pár szettel többet tekerek. Ráadásul nagyobb eséllyel tudok sokkal szebb szettet a gyűjteménybe rakni, ha több darabom is van egy-egy érméből.
Pontos helyszín
A „Zugló vasútállomásnál” meghatározás nem pontos. Fent, lent? Melyik vágánynál? Az elején, vagy a végén? Vagy esetleg ott, de a villamosmegállóban? Egy kép többet ér 100 szónál is, és azonnal minden kérdésre választ ad. Én ilyet szoktam küldeni (a leggyakoribb helyekről van képem már), ha találkozok valakivel:
A méltányosságnak is vannak határai
Szomorú, ha valakinek olyan egészségügyi, családi problémája van, ami alapjaiban változtatja meg az életét. De aki erre hivatkozva (persze a másikat háttérbe tolva) akar előnyt kicsikarni, azt nem tartom korrektnek. Mindenki tudja mire gondolok, nem boncolgatom ezt tovább.
És szomorúan látom, hogy az emberek befolyásolhatóak, és sokan bedőlnek ezeknek, és sajnálatból segítenek nekik.
Ez alól kivétel az, akivel régóta kapcsolatban állok, és megváltozik a helyzete. Ott természetes, hogy továbbra is segítem. Az új kapcsolatokra gondolok, akik azzal nyitnak, hogy nekik ilyen-olyan problémájuk van, és ezért előnyt, előjogot szeretnének.
Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb problémái. Ezek nem tartoznak a másik félre, hacsak nem alakul ki barátság. De az már más téma.
Senkinek egy szót se a klubról!
Itt ne David Fincher kultikus filmjében elhangzó mondat legyen az irányadó szabály! Ezeket az alapelveket érdemes másnak is elküldeni, hogy mindenki lássa, hogy mik a korrekt csere feltételei, paraméterei.
Kölcsönösség
Tőlem is elvárhatod a fentieket. Világos szabályok mentén szerintem mindkét félnek megnyugtatóbb az üzletkötés.
Utószó
A fentiek a saját véleményemet és tapasztalataimat tükrözik. Az évek során sok gyűjtőtárssal beszélgettem ezekről a kérdésekről, és igyekeztem összegyűjteni azokat az alapelveket, amelyeket a gyakorlatban is hasznosnak tartok.
Lehet, hogy a felsoroltak közül több magától értetődőnek tűnik. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes beszélni róluk, mert a félreértések és a kellemetlen helyzetek sokszor néhány egyszerű szabály betartásával elkerülhetők.
A cél nem az, hogy mindenki ugyanúgy gyűjtsön vagy üzleteljen, hanem az, hogy a különböző szokások és elvárások mellett is korrekt módon tudjunk együttműködni.
Hiszen a közös hobbi akkor igazán jó, ha nemcsak az érmék megszerzése, hanem az egymással való kapcsolat is örömet jelent.